„A budapesti prostitúció helyszínei és intézményei a 18. századtól az 1930-as évekig” címmel tartott vetített-képes kultúrtörténeti előadást Szécsényi Mihály történész, Budapest Főváros Levéltára munkatársa, a Tat Szalon programsorozat keretében, 2011. november 22-én. A közönség megismerkedhet a magyar prostitúció történetével, az „intézményrendszerrel”, azzal a háttérrel, amely óhatatlanul is hatással volt a magyar kultúra és művészet fejlődésére. Ha nincs prostitúció, nem készülhet el Krúdy Gyula Vörös postakocsi című regénye sem, nem is beszélve számos képzőművészeti alkotásról. Krúdy Gyula idős koráig közeli barátságban állt egy Magyar utcai palotácska tulajdonosnőjével, Pilisi (Schumayer) Rózával, „Pest Rózsájával”, aki fiatal leányként Andrássy Gyula gróf maîtresse-e volt. Róza a Vörös postakocsi hősnőjeként – sok tapasztalattal és finom iróniával – a következőképpen foglalja össze azt a többletet, amit vendégei csak tőle kaphattak meg.
„A Madame megcukrozta a narancsot. - Körülbelül mindent tudok, ami a városban történi szokott. Egykor az volt a mesterségem, hogy szép voltam, és hónapokig szenvedtek a férfiak, mielőtt engedtem volna nekik. Most dáma vagyok, művelt és sokat olvasott, mint az első udvarhölgy, talán emberismerő is vagyok… Az öreg uraim, akik meglátogatnak, és kényelmes életemről gondoskodnak (…) olykor szeretnek egyet és mást hallani is a falakon kívül eső, messzire levő életből. Tudnom kell, hogy a legszebb nő Gombaszögi Frida Pesten, és Márkus Emília tigrisbundát hord. Mit csinált és mit gondol az elegáns Csekonics gróf? És Szemere merre jár. Öreg asszonykákat látok el segéllyel, aki a városbeli híreket hozzám juttatják, míg egykori barátnőim, akik még nem vonultak vissza az élet küzdelmeiből, tanácsért hozzám sietnek.” Az előadás részlete szerkesztett formában olvasható a A Budapest című lapban, ami megrendelhető a hirvilag.press@hirvilagpress.com címen.
„A Madame megcukrozta a narancsot. - Körülbelül mindent tudok, ami a városban történi szokott. Egykor az volt a mesterségem, hogy szép voltam, és hónapokig szenvedtek a férfiak, mielőtt engedtem volna nekik. Most dáma vagyok, művelt és sokat olvasott, mint az első udvarhölgy, talán emberismerő is vagyok… Az öreg uraim, akik meglátogatnak, és kényelmes életemről gondoskodnak (…) olykor szeretnek egyet és mást hallani is a falakon kívül eső, messzire levő életből. Tudnom kell, hogy a legszebb nő Gombaszögi Frida Pesten, és Márkus Emília tigrisbundát hord. Mit csinált és mit gondol az elegáns Csekonics gróf? És Szemere merre jár. Öreg asszonykákat látok el segéllyel, aki a városbeli híreket hozzám juttatják, míg egykori barátnőim, akik még nem vonultak vissza az élet küzdelmeiből, tanácsért hozzám sietnek.” Az előadás részlete szerkesztett formában olvasható a A Budapest című lapban, ami megrendelhető a hirvilag.press@hirvilagpress.com címen.
Fotók az estről
Az est kapcsán külön köszönet illeti Szécsényi Mihályt és Pavol Salamont.
