Megérkezések címmel látható november 14-ig Schaller István festőművész kiállítása a Tat Galériában. A tárlat áttekintést ad a művész eddigi alkotói útjából és bemutatja az új, erre a kiállításra készült alkotásokat is. A kiállítást Sinkó István képzőművész nyitotta meg. A fotók ízelítőt adnak a megnyitó hangulatából. Köszönjük, hogy vendégünk volt a programon, ha nem várjuk a Taton. Nyitva tartás szerdától és péntekig 12 és 19 óra, szombaton 12 és 15 óra között.
Sinkó István: Turisták egy ismeretlen tájban
Schaller István képein bolyongunk. Mi is , és a képek többségén látható turisták, ,nézelődők,valahonnan, valamerre tartó alakok. Kirándulók, pakoló, nézelődő turisták. Idegenül, kisé riadtan forgolódnak velünk nézőkkel együtt. Mi, a voyeurök őket figyeljük, no meg az ismerős- ismeretlen tájat,ők talán érzik, nincsenek helyben, ,bizonytalan a térfoglalásuk, a státuszuk.
Túristák egy a mi Földünkre emlékeztető tájban. Talán képzeletük rajzolja köréjük mindazt, ami körülveszi őket. Mint Lem Solarisa, az emléke és vágyak bolygója. Saját képzeletük helyszíneit tapossák. S velük együtt mi is. Szépen festet, nagyvonalú, mégis a kézzel fogható realitást nélkülöző, talán illuzórikus táj a Schaller István által felfestett környezet Megváltoztatható, átváltható, csak lapoznunk kell s már máshol láthatóak hőseink. Hol kietlen fennsík szélén egyensúlyoznak, hol ködben fotózkodnak, kertben vetkőznek. Majd snitt,s gyors váltás után máshol találkozhatunk velük.
Az útközben-megérkezésekkel teli tájfestészet-életkép nagy alakjai Fishltől Doigig, ezt a képtelen valóságot, ezt a hitelesnek láttatott képzeletet imitálják vásznaikon. Távol tájak, kimerevedett fürdőzők, nagyvonalú festői magatartás. Sok figura, eseményteli képek, mégis a néző magára marad töprengéseivel. Merre járunk, hol jártunk már magunk is, hova érkeztünk ?
Schaller valóban magabiztos a képalkotásban, barokkos megoldások, realisztikus belső terek, virtuóz an felrakott formák telítik meg vásznait, s ez teszi még meghökkentőbbé a kietlen, elidegenedett valóságot. Látszat és valóság, illúzió és dezillúzió keveredik a művész vásznain. Egyfajta gondolati tromp’l oeil a szem-ez esetben a belső szem-megtévesztése.
Magam először egy toronyugróról festett képénél találkoztam ezzel a felfogással. Schaller e korai képén a légtérbe merevedett, mozdulatában hiteles, a végső csobbanás előtt akár bárhová is tartó ugró már előlegezte a mostan-számomra idézőjeles Megérkezés sorozatot.
Bizarr, mondhatnánk, ha Schaller francia művész lenne. Többrétegű, vélhetjük, tovább tanulmányozva a fényszíneket a hideg kékek-szürkék mellett megjelenítő, gyakran montázselemeket is használó festő képeit. Néha ráismerünk egy-egy hazai képzőművészet történeti stílusfordulatra, Iványi- Grünwald, vagy épp Kontuly tájrészleteire, máskor a sajtóban felbukkanó fotós szemlélet festői leképezésére. A képkivágások tárgyilagosak, a kompozíciók kiegyensúlyozottak, mégis.. ismételhetném magam, mégis más táj és más tárgy, más világ és benne mi magunk is mássá, másokká változunk. Megérkezünk mi is Schaller István világába.
További részletek a www.tatcontemporaryartschaller.blogspot.com
