Játék a megfeszített lélek tükrével - Részegh Botond grafikusművészLélek és tükör a grafikai lapokon; aki belenéz, önmagát látja. Nincs már helye az önámításnak, a kegyes, de hasznos önvédelemből felépített emberi hazugságnak, nincs szükség pózra, nincsen már szükség csak az őszinte, nyílt és éber derűre. Aki nem így közelíti meg Részegh Botond grafikusművész rajzait, az csak zavart érez. Izzad és nyög, nem érti mit is lát… pontosabban az nem lát. Elemi és örvénylő, vonagló terekben a lélek és annak a tükörképe néz vissza. A tükör, amely kíméletlenül megmutat mindent. Aki derűsen szemlélődik, azt megérinti és megforgatja a látvány, amely játék és egyben kín. A megfeszített, a sorsába belefeszülő, a keresztre feszített.
Megrajzolni egy sóhajtásnyi életet
Négy éve egy csíkszeredai kollektív műterembe invitáltak Erdélyi képzőművészek, barátok. Nincs szükség különösebb nosztalgiára, de aki utazóként látja a havas Partiumot, az még mindig valami hasonlót érezhet, mint Kodály Zoltán, amikor a zenekultúra népi- és történelmi szilánkjait gyűjtötte. A műteremben a fal mellé letámasztva a fényben megcsillanva, a méteresnél is nagyobb vaslemezeken, nyomódúcokon olyan elemi és szellemi erő rajzolódott ki, amitől hirtelen szóhoz sem jutottam. A vonal, a forma és a kompozíció olyan egysége és tökéletessége, amit ma a művészetben már csak elvétve lehet érzékelni. A papírok között egy művészt, Részegh Botondot találtam. Belenéztem a szemébe és mindent megértettem. A személyiségében a művészi kvalitás olyan lánggal égett, hogy azt ő maga is alig tudja kordában tartani. El- és felemésztő tisztítótűz. Meggyőződésem, hogy a magyar grafikusművészet Kondor Béla óta ilyen tehetséget nem ismert. Zavarba ejtő nyers és mégis lírai az őszinteség, ahogyan a harmincegynéhány éves Részeg Botond vall a művészetéről „Nem akarok mást csak megrajzolni egy sóhajtásnyi életet”.
Az életút
Részegh Botond 2001-ben a bukaresti Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán Mircia Dumitrescu növendékeként végzett, majd 2001 és 2002 között a Bukaresti Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán mesterképző, gyakornok volt. 2004 és 2008 között Doctor Of Liberal Arts hallgató a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, témavezetője Kőnig Róbert volt. A két kultúra felé is elkötelezett alkotót épp ez a kettőség emeli kultúrák fölé. Ezt a „kultúra felettiséget” érzik azok a művésztársak is, akik versesköteteik, könyveik illusztrálására kérték Részegh Botondot. Kányádi Sándor, Markó Béla, Böszörményi Zoltán, Egyed Péter, György Attila, Anca Mizumschi írásait a lapra kényszerített vonala teszi még különlegesebbé. Alkotásai jelentős közgyűjtemények anyagát is gazdagítják. A fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Miskolci Galéria, az Országos Széchényi Könyvtár, a Győri Városi Múzeum, a Biblioteca Bucurestilor, a Bukaresti Könyvtár, a szentendrei Skanzen Modern Galériája, a gyergyószárhegyi Alkotótelep gyűjteménye is rejt Részegh Botond alkotásokat. A művész grafikai lapjait láthatta az Eleusis Galériában, a Román Akadémia tereiben és a Magyarország Kulturális Intézetében a bukaresti közönség, a Román Kulturális Intézetben a bécsi, a Vízivárosi Galériában pedig a budapesti közönség. Kiállított már Aradon, az Országos Széchényi Könyvtárban, a nagycenki Széchenyi Kastélyban, az Ingeborg Zweymüller Galeriában, Badenben, 17 Ady illusztrációját és Kányádi Sándor: Függőleges Lovak című kétnyelvű, bibliofil kiadását pedig a budapesti Nemzetközi Könyvkiállítás látogatói tekinthették meg, jelenleg pedig a budapesti Tat Galéria mellett Bostonban látható kiállítása. A művész rajzai, képei megosztják a közönséget, hisz van, aki látja a vonalak mögött elrejtett tehetséget, és van, aki nem lát mást, csak vonalak, formák és a kompozíciók erőteljes „összevisszaságát”. Erdély Miklós képzőművész, teoretikus, akcióművész, filmkészítő, költő, építész mondja az avantgarde Kondor Béláról: „…avantgárdabb jelenséget én azóta sem tapasztaltam. A belépése olyan váratlan volt, és olyan ellenállást fejtett ki első pillanatban, hogy azt most már visszamenőleg nem lehet elképzelni, ugyanakkor a programjában annyira tradicionalista volt, amit szintén nem lehet. Az a nagyon furcsa feszültség jellemezte a munkásságát, hogy a legerősebb tradicionalizmussal támadta ezt a viszonylag haladó, persze posztimpresszionista és realista irányzatot…” Azóta, mint tudjuk, az avantgarde is halott, kiürült, elvesztette a benne lévő feszültséget. A magyar grafika hagyománya és progressziója azonban tovább él. Részegh Botond grafikusművész ennek a hagyománynak és progressziónak a képviselője. Művészete váratlan, tradicionális, feszült, realista. A lét és a nemlét művészete. Nem több, mint játék a megfeszített lélek tükrével, megrajzolva egy sóhajtásnyi élettel.
Részegh Botond 2001-ben a bukaresti Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán Mircia Dumitrescu növendékeként végzett, majd 2001 és 2002 között a Bukaresti Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán mesterképző, gyakornok volt. 2004 és 2008 között Doctor Of Liberal Arts hallgató a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, témavezetője Kőnig Róbert volt. A két kultúra felé is elkötelezett alkotót épp ez a kettőség emeli kultúrák fölé. Ezt a „kultúra felettiséget” érzik azok a művésztársak is, akik versesköteteik, könyveik illusztrálására kérték Részegh Botondot. Kányádi Sándor, Markó Béla, Böszörményi Zoltán, Egyed Péter, György Attila, Anca Mizumschi írásait a lapra kényszerített vonala teszi még különlegesebbé. Alkotásai jelentős közgyűjtemények anyagát is gazdagítják. A fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Miskolci Galéria, az Országos Széchényi Könyvtár, a Győri Városi Múzeum, a Biblioteca Bucurestilor, a Bukaresti Könyvtár, a szentendrei Skanzen Modern Galériája, a gyergyószárhegyi Alkotótelep gyűjteménye is rejt Részegh Botond alkotásokat. A művész grafikai lapjait láthatta az Eleusis Galériában, a Román Akadémia tereiben és a Magyarország Kulturális Intézetében a bukaresti közönség, a Román Kulturális Intézetben a bécsi, a Vízivárosi Galériában pedig a budapesti közönség. Kiállított már Aradon, az Országos Széchényi Könyvtárban, a nagycenki Széchenyi Kastélyban, az Ingeborg Zweymüller Galeriában, Badenben, 17 Ady illusztrációját és Kányádi Sándor: Függőleges Lovak című kétnyelvű, bibliofil kiadását pedig a budapesti Nemzetközi Könyvkiállítás látogatói tekinthették meg, jelenleg pedig a budapesti Tat Galéria mellett Bostonban látható kiállítása. A művész rajzai, képei megosztják a közönséget, hisz van, aki látja a vonalak mögött elrejtett tehetséget, és van, aki nem lát mást, csak vonalak, formák és a kompozíciók erőteljes „összevisszaságát”. Erdély Miklós képzőművész, teoretikus, akcióművész, filmkészítő, költő, építész mondja az avantgarde Kondor Béláról: „…avantgárdabb jelenséget én azóta sem tapasztaltam. A belépése olyan váratlan volt, és olyan ellenállást fejtett ki első pillanatban, hogy azt most már visszamenőleg nem lehet elképzelni, ugyanakkor a programjában annyira tradicionalista volt, amit szintén nem lehet. Az a nagyon furcsa feszültség jellemezte a munkásságát, hogy a legerősebb tradicionalizmussal támadta ezt a viszonylag haladó, persze posztimpresszionista és realista irányzatot…” Azóta, mint tudjuk, az avantgarde is halott, kiürült, elvesztette a benne lévő feszültséget. A magyar grafika hagyománya és progressziója azonban tovább él. Részegh Botond grafikusművész ennek a hagyománynak és progressziónak a képviselője. Művészete váratlan, tradicionális, feszült, realista. A lét és a nemlét művészete. Nem több, mint játék a megfeszített lélek tükrével, megrajzolva egy sóhajtásnyi élettel.
